- Nini! Jégmadár! – sikkantott Guidó – mert evidensen az ő keze lógott ki az asztal alól, - és mert a keze után más is kezdett testet ölteni a teremben, naiv rácsodálkozása közepette mind a két kislábujjkájával sikerült felborítania egy vasszéket.
– Hogy az ?**?!!**ëüÿ!! – mondta még, mivel a választékosság is mindig is a különös ismertetőjelei közé tartozott.
De most már Prága sem hagyta békében szitkozódni szikrázó csillaglátomásai közepette. Tenyerét tördelve hát imigyen szólt a .... , miközben körvonalazódni kezdett az ablakon át a GLS futár autójának felirata:
- Mégis, hányszor 6 napot kell még várni rá ???
Így történhetett, hogy miután Guidó újra teljes képernyősen kezdett látni, fogadalmat tett, hogy minden napra 1 (azaz egy) elhatározást tesz.
Elsőként el is határolta magát az asztaltól, és az ablakhoz ugrálva már súgták is a hangok a javaslatokat: …
Ezeket a gondolatfoszlányokat, valamint hangszínt utoljára akkor hallotta, amikor még békésen várakozva (az 1es sorszámmal) 3-4 órákat a háziorvosa előtt, füleiben nagydobot vert annak a betegnek a méltatlankodása, aki 3 percet kényszerült várakozni egy sürgősségi monitorlevételre a kiszemelt intézmény laboratóriuma előtt (mivel eltévesztette a szakrendelő kiírásának olvasását), és emiatt – jogosan – visszakövetelte a burzsuj intézménytől ama 300Ftot, melyet nyugta ellenében a bejáratnál lévő automatába dobált bele véletlenül, mivel utána döbbent rá, hogy mégis inkább kávét ivott volna.
- Ez lesz az! Az első próbatétel! És mennyire nem könnyű is ! – örömködött magának Guidó.
Ezek után hazaindult.
Még mindig a fejében sutyorgó hangokra figyelvén csak amolyan tessék - lássék módon besétált kedvenc antikváriumába, és oda sem figyelve ábrándozni kezdett a könyvek között. Álmodozásaiból egy mogorva hang zökkentette ki, amiben felfedezte a mai napra való elhatározását:
- … tudja meg a világ, hogy be fogok tetetni ide egy vizítdíjautomatát, mert ide állandóan csak betévednek, kérdésre mindig csak azt mondják, hogy köszönik, csak nézelődnek … Így legalább bedobnak 300Ft-ot, és nem kell átáraznom minden kötelező olvasmányt 100Ft alattra, hogy végre elvigyék…
Igen!
Ez tehát az újrahasznosítási napi direktíva!
– Hogy az ?**?!!**ëüÿ!! – mondta még, mivel a választékosság is mindig is a különös ismertetőjelei közé tartozott.
De most már Prága sem hagyta békében szitkozódni szikrázó csillaglátomásai közepette. Tenyerét tördelve hát imigyen szólt a .... , miközben körvonalazódni kezdett az ablakon át a GLS futár autójának felirata:
- Mégis, hányszor 6 napot kell még várni rá ???
Így történhetett, hogy miután Guidó újra teljes képernyősen kezdett látni, fogadalmat tett, hogy minden napra 1 (azaz egy) elhatározást tesz.
Elsőként el is határolta magát az asztaltól, és az ablakhoz ugrálva már súgták is a hangok a javaslatokat: …
Ezeket a gondolatfoszlányokat, valamint hangszínt utoljára akkor hallotta, amikor még békésen várakozva (az 1es sorszámmal) 3-4 órákat a háziorvosa előtt, füleiben nagydobot vert annak a betegnek a méltatlankodása, aki 3 percet kényszerült várakozni egy sürgősségi monitorlevételre a kiszemelt intézmény laboratóriuma előtt (mivel eltévesztette a szakrendelő kiírásának olvasását), és emiatt – jogosan – visszakövetelte a burzsuj intézménytől ama 300Ftot, melyet nyugta ellenében a bejáratnál lévő automatába dobált bele véletlenül, mivel utána döbbent rá, hogy mégis inkább kávét ivott volna.
- Ez lesz az! Az első próbatétel! És mennyire nem könnyű is ! – örömködött magának Guidó.
Ezek után hazaindult.
Még mindig a fejében sutyorgó hangokra figyelvén csak amolyan tessék - lássék módon besétált kedvenc antikváriumába, és oda sem figyelve ábrándozni kezdett a könyvek között. Álmodozásaiból egy mogorva hang zökkentette ki, amiben felfedezte a mai napra való elhatározását:
- … tudja meg a világ, hogy be fogok tetetni ide egy vizítdíjautomatát, mert ide állandóan csak betévednek, kérdésre mindig csak azt mondják, hogy köszönik, csak nézelődnek … Így legalább bedobnak 300Ft-ot, és nem kell átáraznom minden kötelező olvasmányt 100Ft alattra, hogy végre elvigyék…
Igen!
Ez tehát az újrahasznosítási napi direktíva!
Újrahasznosítást!
Itt szabad nézelődni,
Böngészni, és csak úgy bejönni,
Kutatni, keresni és persze nem találni,
De a 300 Ft-ot kérjük bedobni,
Hiszen az antikváriumosnak is meg kell valahogy élni.
A nézeteltérések elkerülése végett hiába a
Kitartás!
(Minden antikváriumba vizítdíjautomatát!)
Itt szabad nézelődni,
Böngészni, és csak úgy bejönni,
Kutatni, keresni és persze nem találni,
De a 300 Ft-ot kérjük bedobni,
Hiszen az antikváriumosnak is meg kell valahogy élni.
A nézeteltérések elkerülése végett hiába a
Kitartás!
(Minden antikváriumba vizítdíjautomatát!)
