2008. március 9., vasárnap

12.rész - Álmodó valóság, avagy: hova tűnik a lebegés, ha szétpukkan a buborék? .. ..

„ Mongyő Mlle Whitney! … „
A széleken már enyhén megsárgult sms forrestgumppihéjeszerűen játszva úszott a levegőben Whitney kezéből vagy két kört a háztömbök között, majd macskaszerűen visszaesett a padlóra (nem volt rátűzve vajaskenyér), és ekkor !!! Ekkor Whitneynek látomása támadt egy jóvágású karizmos francia pilóta, tengerész és katonáról, akiket még valamikor a 70es évek elején csinosnak mondott biológiatanárnő korszakában szedett fel valahol messze délen (portugália?, … hollandia? netán .. belgium?), és akinek rumízűmatrózbasszusa oly impulzívan melegbarnán jött át a szkájpos mikrofonban, valamint a füllhallgatójában -, hogy még most is úgyannyira borzongva adta át magát a jelenésnek, ahogyan csak a törékeny női összpontosítása engedte!
- „la nuit tombe, j’te vois au rendez-vous… si toi tu ne fois pas de … de .. ” de? - mondta Whitney, de nem jött szájára szó…..

No, de addig, mint nem jön az a bizonyos szó, az egészségügyi intézmények bezzeg nem henyélnek, hisz nyakukon a kommandó, a mindenkori hóeleje, a megasztárvideós feléneklések úgyminthogy:
(„Hogy nehogy aztán véletlen,
Elpusztuljál véretlen!
Mert, ha megszúrunk, csak kicsit fáj,
De van abban egy cseppnyi báj,
Ha vér folyik a zacskóba …. Láláláláláláláááá
/.felénekli: Dörö Baltás doktor/”),
és persze az 1%!
A rövidlejáratú időközönkénti fejlesztéseknek hála, euszabványos kukacos emailos számlaboritékban értesítik ki visszamenőleges tartozásukról azokat a területileg illetékes betegeket, akik nem voltak hajlandók az elmúlt 5 évben sem nekik ajánlani 1%ukat. A kiszemelt egészségügyi intézményünket – csődeljárás révén – igen sokan lakják. A betegek itt imádnak összegyűlni egy kis délelőttől délutánig tartó verekedésre az ügyfélszolgálaton, mert bármire foghatják panaszaikat, mindenképpen nekik adnak igazat, lévén e-panaszkönyv, e-csinovnyik az intézmény tetőterében tartalékolva bőven.
Ekkor megéhezvén Simon Steoiksz titokügyi szakértő, - határozott fellépéssel, bizonytalan foglalkozással, - visszatette nadrágjába tartott mágneskártyáját a helyére, majd jelszavához híven („Jónapot!”) a hivatali ebédlőbe indult ebédelni, otthagyva mobiltelefonját az iróasztalán, úgy vélvén, éppen elég problémát sikerült megoldania a hivatalos úton meghatározott, és az n.m.k.e.ü.t.v.m.s.r.h. törvényekben meghempergetett percátlag alatt.
Az olvasó munkáját megkönnyítendő – a helyi blikk szemfüles riportere megtalálta, ideírta, valamint végrendeletében ismertette a tájékoztató kartont Simonról: (azután illedelmesen meghalt):
Testalkata: 1m65cm, súlya: normális, haja: fekete, átöröklésből származó szőrzete: van, életkora: bizonytalan, arca: zaklatáskor megkeményedik, füle: informoid, hiúzhalláshoz hasonló, járulékos jellegek: érdektelen, szokások: átmeneti időközöktől eltekintve autóban ülő.
Elolvasván a kartont felhívjuk olvasóink figyelmét a karton megsemmisítésének kötelező voltára, mivel a titokügyi hivatal nem tréfál azzal, aki a közelébe merészkedik - majd meglátják!!! (ja, és v.ö.: fekete hosszú autók sora az autópályán).
- Hozhatja az ebédet, Arthúr! – sóhajtotta a titokügyi szakértő vasszigorral, mely szigor során indukált áramot a webes felület elérésének világítására használta fel. – Van valami újság?
- Nincs semmi, már ami a kiszemelt egészségügyi intézményét illeti. Hacsak ….
- HACSAK?????
- Nos, az a helyzet .. egy új lányt láttak arrafele ..
- Mit csinál?
- Átvilágít. És bár mindenki mondja neki, hogy ne tegye, nem hajlandó nem tenni azt, amit nem kellene tennie. Szemmel láthatóan szorgalmas lány, és imád mindenhova telefonálgatni.
- Érdekes.
- A hölgyre gondol? – kérdezte Arthúr.
- Na idefigyeljen, Márton! Ne higgyje ám, hogy nem nézek ennek az esetnek utána ! De mert eddig nem szóltál, ezért ma estére írsz nekem kétszáz sort a görög irodalom lettrista verséből homéroszi attitűditással!

Simon hátratolta a székét, és az ebédlőből kilépve, magához véve a telefonját, laptopját, fekete autóját, és két bizalmi emberét, eltökélte, hogy siet, mert az átvilágítással foglalkozó női egyén kiléte, és kinézete kezdte fúrni az oldalát ….

Nincsenek megjegyzések: