Minden a múlttal kezdődött.
Tudta ezt Ursula Blastwerk született Annae PötzschundTanneur is, aki az egyetlen szinte őszinteszerűen bevallott búzakalászvirágsárga, koszorúbafont hajú újratöltött nagymellű és -szájú, bamb….izé ábrándos tekintetű amazon volt az egész http://www.liebeallesmülleroderwas?.de/! felületén, és emiatt hímnemű barátiköre is felülről látszott csak igazán korlátosnak.
Ursula A. Pötzcsh&Tanneur egy ukrán egyetemi könyvtárosnő egyetlen gyermekeként került a pekingi őszbe, majd a német nyelvre szakosodván, valamint elvégezvén minden elvégezhetőt unatkozni kezdett. Egyik éjjel azonban álmot látott! Látott egy A4es méretű fehér papírlapot – : ..
Itt kötelességünk feltárni a teljes előzetes anamnézist a fehér lappal kapcsolatban:
U.A.P.T pszichiátere ugyanis minden egyes közös ülésüket azzal kezdte, hogy képzeljen el egy üres fehér lapot maga előtt, és amennyiben Ursula nem akarta fehérben látni, úgy kénytelen volt a napi ülést látnivaló nélkül átvészelni, és az újrapróbára csak előjegyzésébe kerülése után több hónappal kerülhetett sor. Ráadásul a számítógépes program beküldőkód rublikájának szakszerű kitöltése miatt, minden egyes alkalommal kénytelen volt felkeresni a kiszemelt intézmény ???120426-os kódszámú nőgyógyászát, mert más számmal rendelkező beküldőt a pszichiátere nem volt hajlandó beírni.
De Ursula A. P.&T kitartott.
Hosszú évek múlva már teljes méretben élethűen tudta maga elé idézni azt a bizonyos fehér lapot, történetünk idején viszont álmában a lap lassan fekete TimesNewRoman 12px stílben teleíródni kezdett betűkkel! Ursula A.FehérPötccsh&Tanneur kicsit álmosan, de félig felriadva felfedezte a nemzetközi kapcsolatokhoz szükségszerűen használatos nyomtatványt, melyet kedvenc sztárszínészéről Győzichke Gerber von EinTreble111-ről E111-nek nevezett el, és nyomtatványnak!, (amit később miután kisebb retikülök kerültek a nemzetközi divatba szükségszerűen átálmodott kártyának).
Eme megvilágosodása közben nagyot dobbant azért a havi rendszerességgel szakszerűen ellenőrzött szíve. Természetesen találmánya nem maradt parlagon, annál is inkább mert jókor tették jó asztalok tetejére és szerencsére akkor éppen nem is múlt időben, mivel még Simon asztalára is került belőle párezer mintapéldány, és akkor ezzel … - na de ne fussunk ennyire előre az időben.
Döntnöknővé nőtt hát a kis Pötzch, és kezdett elege lenni belőle. Döntnök akart lenni.
Az eukezeléseknek hála ez sem tartott sokkal tovább, mint kitalálni a nemzetközi kapcsolatokat, és immár nem úszónő, hanem kiugró szabadúszóként tengette életét a mindenkori kormányzati hivatal egyik igen impozánsan eldugott raktárhelyiségében.
Élete szabályos mederben folydogált hát tovább: reggelente a munkahelyére érve rögtön bekapcsolta kapcsolatait a világhálón, és minden nap több és több szőke nagymellű nőt keresve vágyott arra az egyre, aki pont olyan mint ő, aki csak ismerkedni akar, no de nem 2 percre, és akinek átadhatja mindazt a tudást, rutint, és E111es rekordot, melyet hosszú nemzetközi kapcsolatai során (a csettes elérhetősége segitségével) felhalmozott.
Adásunkat megszakítjuk!!!!!:
mert:
Simon rendkívüli gyűlést rendelt el a titokügyi hivatal ólombiztos páncéltermében. Tudni akarta ugyanis, hogy mi is az, amit tudni akar, és miért is éppen a kiszemelt intézményben.
Főbb napirendi pontja tetején továbbra is ott volt az a bizonyos tégla, amit beleképzelt az intézménybe, valamint a sok sok éjszakába nyúló lázas munka, amit nem.
- Uraim, megnyitom az ülést! - kezdte Simon.
- Nem értek egyet! – hangzott a válasz az asztal alól azonnal, és magas Cében.
- Na de kérem, hiszen magáról még azt sem tudjuk kicsoda, és már ellenvetései vannak????? – villantott Simon éleset, valamint balra le.
- Ja, tényleg. 1 résszel majdnem előresiettem. – esett vissza a hang oda, ahonnan kezdődött.
- Uraim! – kezdte hát újra Simon – ezúton értesítek mindenkit, hogy eldöntöttem, mit fogok tenni, de senkinek nem kívánok többet mondani annál, mint amennyi rá tartozik. Ezzel részemről a felszólalást mindenkitől meg is vonom. Egyébként lett volna valakinek valami kérdése?
- Nekem más a véleményem! – hangzott megint a hang.
- Csak az időmet vesztegeti az állandó közbehangzásával ! – figyelmeztett egyre távolabb az előadóteremtől Simon.
- Bocsánat, másra gondoltam.
- Akkor tehát ha senkinek semmi kérdése nincs, az ülést berekesztve javaslom, hogy induljunk vacsorázni.
- Nekem más a véleményem! – hangzott a hang az időközben teljesen kiürült meseteremből, majd válasz híján kinyúlt az asztal alól egy frissen manikűrözött kéz, és a további mellőzöttség hatására előmerészkedett az asztal alól …
/folytatjuk /
Tudta ezt Ursula Blastwerk született Annae PötzschundTanneur is, aki az egyetlen szinte őszinteszerűen bevallott búzakalászvirágsárga, koszorúbafont hajú újratöltött nagymellű és -szájú, bamb….izé ábrándos tekintetű amazon volt az egész http://www.liebeallesmülleroderwas?.de/! felületén, és emiatt hímnemű barátiköre is felülről látszott csak igazán korlátosnak.
Ursula A. Pötzcsh&Tanneur egy ukrán egyetemi könyvtárosnő egyetlen gyermekeként került a pekingi őszbe, majd a német nyelvre szakosodván, valamint elvégezvén minden elvégezhetőt unatkozni kezdett. Egyik éjjel azonban álmot látott! Látott egy A4es méretű fehér papírlapot – : ..
Itt kötelességünk feltárni a teljes előzetes anamnézist a fehér lappal kapcsolatban:
U.A.P.T pszichiátere ugyanis minden egyes közös ülésüket azzal kezdte, hogy képzeljen el egy üres fehér lapot maga előtt, és amennyiben Ursula nem akarta fehérben látni, úgy kénytelen volt a napi ülést látnivaló nélkül átvészelni, és az újrapróbára csak előjegyzésébe kerülése után több hónappal kerülhetett sor. Ráadásul a számítógépes program beküldőkód rublikájának szakszerű kitöltése miatt, minden egyes alkalommal kénytelen volt felkeresni a kiszemelt intézmény ???120426-os kódszámú nőgyógyászát, mert más számmal rendelkező beküldőt a pszichiátere nem volt hajlandó beírni.
De Ursula A. P.&T kitartott.
Hosszú évek múlva már teljes méretben élethűen tudta maga elé idézni azt a bizonyos fehér lapot, történetünk idején viszont álmában a lap lassan fekete TimesNewRoman 12px stílben teleíródni kezdett betűkkel! Ursula A.FehérPötccsh&Tanneur kicsit álmosan, de félig felriadva felfedezte a nemzetközi kapcsolatokhoz szükségszerűen használatos nyomtatványt, melyet kedvenc sztárszínészéről Győzichke Gerber von EinTreble111-ről E111-nek nevezett el, és nyomtatványnak!, (amit később miután kisebb retikülök kerültek a nemzetközi divatba szükségszerűen átálmodott kártyának).
Eme megvilágosodása közben nagyot dobbant azért a havi rendszerességgel szakszerűen ellenőrzött szíve. Természetesen találmánya nem maradt parlagon, annál is inkább mert jókor tették jó asztalok tetejére és szerencsére akkor éppen nem is múlt időben, mivel még Simon asztalára is került belőle párezer mintapéldány, és akkor ezzel … - na de ne fussunk ennyire előre az időben.
Döntnöknővé nőtt hát a kis Pötzch, és kezdett elege lenni belőle. Döntnök akart lenni.
Az eukezeléseknek hála ez sem tartott sokkal tovább, mint kitalálni a nemzetközi kapcsolatokat, és immár nem úszónő, hanem kiugró szabadúszóként tengette életét a mindenkori kormányzati hivatal egyik igen impozánsan eldugott raktárhelyiségében.
Élete szabályos mederben folydogált hát tovább: reggelente a munkahelyére érve rögtön bekapcsolta kapcsolatait a világhálón, és minden nap több és több szőke nagymellű nőt keresve vágyott arra az egyre, aki pont olyan mint ő, aki csak ismerkedni akar, no de nem 2 percre, és akinek átadhatja mindazt a tudást, rutint, és E111es rekordot, melyet hosszú nemzetközi kapcsolatai során (a csettes elérhetősége segitségével) felhalmozott.
Adásunkat megszakítjuk!!!!!:
mert:
Simon rendkívüli gyűlést rendelt el a titokügyi hivatal ólombiztos páncéltermében. Tudni akarta ugyanis, hogy mi is az, amit tudni akar, és miért is éppen a kiszemelt intézményben.
Főbb napirendi pontja tetején továbbra is ott volt az a bizonyos tégla, amit beleképzelt az intézménybe, valamint a sok sok éjszakába nyúló lázas munka, amit nem.
- Uraim, megnyitom az ülést! - kezdte Simon.
- Nem értek egyet! – hangzott a válasz az asztal alól azonnal, és magas Cében.
- Na de kérem, hiszen magáról még azt sem tudjuk kicsoda, és már ellenvetései vannak????? – villantott Simon éleset, valamint balra le.
- Ja, tényleg. 1 résszel majdnem előresiettem. – esett vissza a hang oda, ahonnan kezdődött.
- Uraim! – kezdte hát újra Simon – ezúton értesítek mindenkit, hogy eldöntöttem, mit fogok tenni, de senkinek nem kívánok többet mondani annál, mint amennyi rá tartozik. Ezzel részemről a felszólalást mindenkitől meg is vonom. Egyébként lett volna valakinek valami kérdése?
- Nekem más a véleményem! – hangzott megint a hang.
- Csak az időmet vesztegeti az állandó közbehangzásával ! – figyelmeztett egyre távolabb az előadóteremtől Simon.
- Bocsánat, másra gondoltam.
- Akkor tehát ha senkinek semmi kérdése nincs, az ülést berekesztve javaslom, hogy induljunk vacsorázni.
- Nekem más a véleményem! – hangzott a hang az időközben teljesen kiürült meseteremből, majd válasz híján kinyúlt az asztal alól egy frissen manikűrözött kéz, és a további mellőzöttség hatására előmerészkedett az asztal alól …
/folytatjuk /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése