Ebben a kritikus pillanatban hatalmas robajjal bekattant az intézmény tetején lévő ventillátor kompresszora, ezzel egyidőben és mégis mozogni kezdett a föld!
Viszont a nyomorult blikkcikkírón már ez sem segített. És bár a 12.ik rész korrekciós jelentésében mégiscsak inkább illedelmesen meghalt, mielőtt eltűnt volna – az időközben passzivált TAJ-a miatt REPes hibalistára került.
Viszont a nyomorult blikkcikkírón már ez sem segített. És bár a 12.ik rész korrekciós jelentésében mégiscsak inkább illedelmesen meghalt, mielőtt eltűnt volna – az időközben passzivált TAJ-a miatt REPes hibalistára került.
Amúgy meg akármennyire is tiltakozott volna személyiségi jogaira – lévén nem lévén az élők sorában – az elképzelhető ellátásáért a születésig visszamenőleg felszámolták az áfát(10%) + az áfához tartozó adóviszonylatokat(20%), valamint kormányzati fekete kommandólistára(70%) került az egyebekben teljesen hibajavítós foltokkal tarkított TAJkártyája, és kiszállásos, jegyzőkönyvvezetős, továbbá kontyos és bajszos korosodó hivatalnoknők leptek el minden intézményt, amelyben valaha is megfordult.
A kiszemelt intézmény tetején lévő üvegbura több, mint kb. ~ 32%ára éles határvonallal elválasztott sűrű, sötét árnyék borult.
A tisztogatás befejeztével Simon eldöntötte, hogy megkeresi a negálás negálásának intézménybeli beépített emberét, csak előbb megvárta, hogy az a bizonyos határozottan gyanúsan csaló konkurens sakkjátékos dezinformatikus következő lépése némi konkrét jelleget öltsön.
De nem jött semmiféle fellebezés.
Ekkor aztán jobban utánanézett a kiszemelt intézménynek ami megintcsak „szelíd és megbocsátó szívének rendkívüli jóságát bizonyította”. (idézet a csúfos véget ért régi blikkíró helyére került új seprűs cikkíró tollából ... )
És ezzel a lendülettel megváltozott a szín: megjelent egy kis luk, icipici, és ezzel egyenes arányban hangos, melyben Simon látóterében felbukkan egy lény, - élő szemrehányásként!- aki folyton csak bolyong, homlokot ráncol, és töpreng, és arra a kérdésre, hogy miért ordibál folyton a nála alacsonyabb emeleten dolgozó nőkkel azt feleli: mert úgy érzi, hogy őt menetrendszerűen senki nem érti meg, és hogy szerinte kár is ebbe a kócerájba ekkora szakzseni, de a leghőbb kívánsága az, hogy akkor már inkább minél hamarabb veszítse el az eszét (mely kívánság talán felesleges is. )
Mint ismeretes Simon előtt semmi nem maradhatott rejtve, ígyhát előbb tudta, hogy abban a lukban valaki tartózkodik, mint mielőtt még másvalaki tartózkodott volna ott. És bár a toronyőr mindennap várta az üvegburára boruló sötét árnyék további árnyékolását, hogy nevén nevezzük: a végkifejletet és ezzel az intézmény teljes összeomlását, a munka azért is a régi mederben folytatódott tovább.
Simon pásztázós pillantása más irányt vett.
A toronyőr még talán most sem érti, hogy ezzel a más iránnyal a szerepének is egycsapásra vége lett …
Viszont akkor kihez máshoz futhatnának a negálás negálásának szálai, melyek annyira görcsösen a napfényre kívánkoznak?
Mint ismeretes Simon előtt semmi nem maradhatott rejtve, ígyhát előbb tudta, hogy abban a lukban valaki tartózkodik, mint mielőtt még másvalaki tartózkodott volna ott. És bár a toronyőr mindennap várta az üvegburára boruló sötét árnyék további árnyékolását, hogy nevén nevezzük: a végkifejletet és ezzel az intézmény teljes összeomlását, a munka azért is a régi mederben folytatódott tovább.
Simon pásztázós pillantása más irányt vett.
A toronyőr még talán most sem érti, hogy ezzel a más iránnyal a szerepének is egycsapásra vége lett …
Viszont akkor kihez máshoz futhatnának a negálás negálásának szálai, melyek annyira görcsösen a napfényre kívánkoznak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése