– Konzerválás vagy újrahasznosítás? -

- Nini! Jégmadár! – sikkantott Guidó – mert evidensen az ő keze lógott ki az asztal alól, - és mert a keze után más is kezdett testet ölteni a teremben, naiv rácsodálkozása közepette mind a két kislábujjkájával sikerült felborítania egy vasszéket.
– Hogy az ?**?!!**­ëüÿ!! – mondta még, mivel a választékosság is mindig is a különös ismertetőjelei közé tartozott.
De most már Prága sem hagyta békében szitkozódni szikrázó csillaglátomásai közepette. Tenyerét tördelve hát imigyen szólt a .... , miközben körvonalazódni kezdett az ablakon át a GLS futár autójának felirata:
- Mégis, hányszor 6 napot kell még várni rá ???
Így történhetett, hogy miután Guidó újra teljes képernyősen kezdett látni, fogadalmat tett, hogy minden napra 1 (azaz egy) elhatározást tesz.
Elsőként el is határolta magát az asztaltól, és az ablakhoz ugrálva már súgták is a hangok a javaslatokat: …
Ezeket a gondolatfoszlányokat, valamint hangszínt utoljára akkor hallotta, amikor még békésen várakozva (az 1es sorszámmal) 3-4 órákat a háziorvosa előtt, füleiben nagydobot vert annak a betegnek a méltatlankodása, aki 3 percet kényszerült várakozni egy sürgősségi monitorlevételre a kiszemelt intézmény laboratóriuma előtt (mivel eltévesztette a szakrendelő kiírásának olvasását), és emiatt – jogosan – visszakövetelte a burzsuj intézménytől ama 300Ftot, melyet nyugta ellenében a bejáratnál lévő automatába dobált bele véletlenül, mivel utána döbbent rá, hogy mégis inkább kávét ivott volna.
- Ez lesz az! Az első próbatétel! És mennyire nem könnyű is ! – örömködött magának Guidó.
Ezek után hazaindult.
Még mindig a fejében sutyorgó hangokra figyelvén csak amolyan tessék - lássék módon besétált kedvenc antikváriumába, és oda sem figyelve ábrándozni kezdett a könyvek között. Álmodozásaiból egy mogorva hang zökkentette ki, amiben felfedezte a mai napra való elhatározását:
- … tudja meg a világ, hogy be fogok tetetni ide egy vizítdíjautomatát, mert ide állandóan csak betévednek, kérdésre mindig csak azt mondják, hogy köszönik, csak nézelődnek … Így legalább bedobnak 300Ft-ot, és nem kell átáraznom minden kötelező olvasmányt 100Ft alattra, hogy végre elvigyék…

Igen!
Ez tehát az újrahasznosítási napi direktíva!

Újrahasznosítást!

Itt szabad nézelődni,
Böngészni, és csak úgy bejönni,
Kutatni, keresni és persze nem találni,
De a 300 Ft-ot kérjük bedobni,
Hiszen az antikváriumosnak is meg kell valahogy élni.
A nézeteltérések elkerülése végett hiába a
Kitartás!

(Minden antikváriumba vizítdíjautomatát!)

2. évad - 11. rész - F1!

- F1, gondolta Whitney, aki Inke .
De ez most miért is jutott eszébe? Segítségre volna szüksége? De hiába ült le a számítógép elé, a Windows Súgóban nem találta nyomát a titokzatos férfinak. Végül megunván, hogy a számítógép testreszabása teljesen tönkretette alakját, inkább kikapcsolás mellett döntött.

Ekkor vette észre a gép mellett a vizitdíjnyugtát. Ettől paradox módon nyugtalan lett, hiszen nem emlékezett semmiféle vizitre. Az elszámolási nyilatkozatot olvasva megállapította, hogy annak a címe teljes mértékben fedi a valóságot, másként hogy jöhetett volna ki az azon szereplő számokból a végeredmény?

Amnézia, olvasta a diagnózist, F1060-F1960.

Nagy buli lehetett, gondolta Whitney vagy Inke, mert az emlékei helyén a teljes BNO kódszótárat találta, leírással együtt, zöld kötésben.
Hmm, lehet, hogy nem is képzeli magát Inkének? Valójában ő Inke, aki Whitneynek képzelte magát aki Inkének képzelte magát? Elment hát Doctor Casa-hoz, kapott egy újabb vizitdíjnyugtát.
- Hol láttam már ilyet? kérdezte magában.
A doktor segítőjével -Doctor Duende Valária Sastre- addig vizsgálta, míg talált rajta egy csomó egzotikus és nehezen diagnosztizálható betegséget, de az amnéziát speciel pont nem. Inke, aki Whitney volt, kapott egy fehér bogyót, az meggyógyította az összes egzotikus és nehezen diagnosztizálható betegségét, aztán visszatették a dobozba.

Doctor Duende Valária Sastre ugyan hisztirohamot kapott az adminisztráció során, azonban ez a történet szempontjából teljesen lényegtelen, és valójában rajta kívül soha senkit sem érdekelt. Az ujabb elszámolási nyilatkozat alárása után (834,500 Ft, ezt most tényleg rendesen elszámolták), Whitney, aki Inke lelibbent a kórház lépcsőjén, s megvizsgálta magát a bejárat melletti tükörben. (Mi ez az éktelen röhögés a tükör mögül?)

A két hét kórházi koszt azonban legalább visszaadta a számítógép testreszabása során kicsit deformálódott alakját, és már sokkal kevesebben nézték SpongyaBobnak.
- Fene ezt az amnéziát! - gondolta Inke, mikor otthon elolvasta, hogy mit is akart mondani a dokinak, immáron majdnem teljesen egészségesen.

Összepakolt, felkerekedett, s elment egy nem hagyományos orvosi módszereket alkalmazó orvoshoz a szemközti házban. Home Opathia, ez valamilyen házi opátia lehet, amitől aztán valami egyből derengeni kezdett Inkének, leginkább F1160.
-Felejtse el, hogy amnéziája van! -hangzott a therapias methodus.

A therapia végrehajtása minden különösebb zökkenő nélkül sikerült, sokkal egyszerűbb volt, mint pl. terheléses EKG alatt vizeletmintát adni vérvétel közben a kórházban.
A szakszerű kezelés hatására Whitney, -miután lepengetett egy ötezrest, lévén ez nem államilag finanszírozott egészségügyi szolgáltató- már nem képzelte magát tovább Inkének, bár néha azért még szerette volna.
Aztán eszébe jutott, ami egész eddig foglalkoztatta:
Kit keres folyton???? Ki az az arcnélküli alak, akivel minden éjjel álmodik, aki miatt minden reggel olthatatlan vágyat érez egy pezsgőfürdős reggelire ??? pedig nem is tud úszni .. ki ez a férfi akivel az előbb csókolózott???? És miért tűnik el folyton, épp a legboldogabb legizzasztóbb helyzetek után, és hol jár olyankor, amikor szükség lenne rá ?????

12.rész - Álmodó valóság, avagy: hova tűnik a lebegés, ha szétpukkan a buborék? .. ..

„ Mongyő Mlle Whitney! … „
A széleken már enyhén megsárgult sms forrestgumppihéjeszerűen játszva úszott a levegőben Whitney kezéből vagy két kört a háztömbök között, majd macskaszerűen visszaesett a padlóra (nem volt rátűzve vajaskenyér), és ekkor !!! Ekkor Whitneynek látomása támadt egy jóvágású karizmos francia pilóta, tengerész és katonáról, akiket még valamikor a 70es évek elején csinosnak mondott biológiatanárnő korszakában szedett fel valahol messze délen (portugália?, … hollandia? netán .. belgium?), és akinek rumízűmatrózbasszusa oly impulzívan melegbarnán jött át a szkájpos mikrofonban, valamint a füllhallgatójában -, hogy még most is úgyannyira borzongva adta át magát a jelenésnek, ahogyan csak a törékeny női összpontosítása engedte!
- „la nuit tombe, j’te vois au rendez-vous… si toi tu ne fois pas de … de .. ” de? - mondta Whitney, de nem jött szájára szó…..

No, de addig, mint nem jön az a bizonyos szó, az egészségügyi intézmények bezzeg nem henyélnek, hisz nyakukon a kommandó, a mindenkori hóeleje, a megasztárvideós feléneklések úgyminthogy:

(„Hogy nehogy aztán véletlen,

Elpusztuljál véretlen!

Mert, ha megszúrunk, csak kicsit fáj,

De van abban egy cseppnyi báj,

Ha vér folyik a zacskóba …. Láláláláláláláááá

/.felénekli: Dörö Baltás doktor/”),

és persze az 1%!

A rövidlejáratú időközönkénti fejlesztéseknek hála, euszabványos kukacos emailos számlaboritékban értesítik ki visszamenőleges tartozásukról azokat a területileg illetékes betegeket, akik nem voltak hajlandók az elmúlt 5 évben sem nekik ajánlani 1%ukat. A kiszemelt egészségügyi intézményünket – csődeljárás révén – igen sokan lakják. A betegek itt imádnak összegyűlni egy kis délelőttől délutánig tartó verekedésre az ügyfélszolgálaton, mert bármire foghatják panaszaikat, mindenképpen nekik adnak igazat, lévén e-panaszkönyv, e-csinovnyik az intézmény tetőterében tartalékolva bőven.
Ekkor megéhezvén Simon Steoiksz titokügyi szakértő, - határozott fellépéssel, bizonytalan foglalkozással, - visszatette nadrágjába tartott mágneskártyáját a helyére, majd jelszavához híven („Jónapot!”) a hivatali ebédlőbe indult ebédelni, otthagyva mobiltelefonját az iróasztalán, úgy vélvén, éppen elég problémát sikerült megoldania a hivatalos úton meghatározott, és az n.m.k.e.ü.t.v.m.s.r.h. törvényekben meghempergetett percátlag alatt.
Az olvasó munkáját megkönnyítendő – a helyi blikk szemfüles riportere megtalálta, ideírta, valamint végrendeletében ismertette a tájékoztató kartont Simonról: (azután illedelmesen meghalt):
Testalkata: 1m65cm, súlya: normális, haja: fekete, átöröklésből származó szőrzete: van, életkora: bizonytalan, arca: zaklatáskor megkeményedik, füle: informoid, hiúzhalláshoz hasonló, járulékos jellegek: érdektelen, szokások: átmeneti időközöktől eltekintve autóban ülő.

Elolvasván a kartont felhívjuk olvasóink figyelmét a karton megsemmisítésének kötelező voltára, mivel a titokügyi hivatal nem tréfál azzal, aki a közelébe merészkedik - majd meglátják!!! (ja, és v.ö.: fekete hosszú autók sora az autópályán).
- Hozhatja az ebédet, Arthúr! – sóhajtotta a titokügyi szakértő vasszigorral, mely szigor során indukált áramot a webes felület elérésének világítására használta fel. – Van valami újság?
- Nincs semmi, már ami a kiszemelt egészségügyi intézményét illeti. Hacsak ….
- HACSAK?????
- Nos, az a helyzet .. egy új lányt láttak arrafele ..
- Mit csinál?
- Átvilágít. És bár mindenki mondja neki, hogy ne tegye, nem hajlandó nem tenni azt, amit nem kellene tennie. Szemmel láthatóan szorgalmas lány, és imád mindenhova telefonálgatni.
- Érdekes.
- A hölgyre gondol? – kérdezte Arthúr.
- Na idefigyeljen, Márton! Ne higgyje ám, hogy nem nézek ennek az esetnek utána ! De mert eddig nem szóltál, ezért ma estére írsz nekem kétszáz sort a görög irodalom lettrista verséből homéroszi attitűditással!

Simon hátratolta a székét, és az ebédlőből kilépve, magához véve a telefonját, laptopját, fekete autóját, és két bizalmi emberét, eltökélte, hogy siet, mert az átvilágítással foglalkozó női egyén kiléte, és kinézete kezdte fúrni az oldalát ….

13.rész -

Simon elégedetten lapozgatta az azóta passzivált Taj-jal rendelkező blikkíró által írt aktát, hiszen sikerült megőriznie magasságának pontos értékét.
Titokügyi szakértő kinevezését dezinformatikusi képzettségének köszönheti, így jól tudja, hogy a titkokat megőrizni sokkal nehezebb, mint álcázni, mondjuk valami hasonlónak.

Ezirányú tevékenysége során korában már sikeresen rejtette házszámát 4 és félmilliárd másik szám közé, a postahivatal pedig viszonylag könnyen pótolta a kézbesítőt, aki fejébe vette, hogy munkaköréhez hű lesz.

Az átvilágítással foglalkozó női egyén kiléte azonban komolyan foglalkoztatni kezdte. Kinyitotta hát fekete laptopját, s végignézte, ahogy az felébred a hibernálásból.

A hibernált állapot a kikapcsolás elötti utolsó pillanatokat örökítette meg, így hát végignézte azt is, ahogy a gép kikapcsolt.

Bekapcsolta, s végignézte ahogy a gép betöltötte az összes szükséges programot. Ezután megvárta a szükségtelen programok betöltését, is. Na ekkor ment el a kedve az egésztől, s úgy döntött, hogy ennyire azért nem lehet érdekes az átvilágító személy személye.

Azonban ez egy újabb kérdést vetett fel, hiszen honnan tudhatná, hogy nem érdekes a személy személye amíg nem ismeri a személy kilétét? Így hát újult erővel vetette magát a probléma megoldásába, hiszen a kérdés felvetődése rendesen lefárasztotta. Végignézte az egészségügyi intézményben potenciálisan szóbajöhető személyek szigorúan titkos listáját.

Persze csak nézte volna, ha lett volna ilyen lista, hiszen foglalkozásából adódóan listákat nem készíthet.

Tehát elővette a tegnapi újságot, s az apróhirdetéseket kezdte böngészni, ami egyből rá is világított a válaszra.
"Retkes-Tetves Girnyó

bengáli elefánt kölykök eladók,

vagy talicskára cserélhetőek'"

Tehát az átvilágítással foglalkozó női egyén kiléte nem lehet kétséges, bár mostanság nem jár egyedül - gondolta Simon. Az előzetes információ szerint az egyén nem hajlandó nem tenni ami nem a dolga, azonban a főniciai eredetű női személy -ki Szidón városából való- foglalkozása éppenhogy elkerülhetetlenné teszi, hogy átvilágítson. - ezt is gondolta Simon.

(azon olvasóink kedvéért, akik nem titokügyi szakértői dezinformatikusok, hozzá kell tennünk, hogy az egészségügyi intézményekben viszonylag gyakori tevékenység az átvilágítás, ha az ajtó felett/mellett/magára az ajtóra RTG / R.T.G / Röntgen /Átvilágító feliratot helyeznek, nagy valószínűséggel azon ajtók mögött folytatják a kérdéses tevékenységet)

Egy konkurrens dezinformatikus keze lehet a dologban, -gondolta Simon- ami nagy veszélyeket rejt magában, hiszen az egyik dezinformatikus által titkosított adat a másik dezinformatikus által is titkosításra kerül, könnyen fény derülhet az igazságra.

14. rész -Feljegyzés a toronybeli egérlyukból

Ebben a kritikus pillanatban hatalmas robajjal bekattant az intézmény tetején lévő ventillátor kompresszora, ezzel egyidőben és mégis mozogni kezdett a föld!
Viszont a nyomorult blikkcikkírón már ez sem segített. És bár a 12.ik rész korrekciós jelentésében mégiscsak inkább illedelmesen meghalt, mielőtt eltűnt volna – az időközben passzivált TAJ-a miatt REPes hibalistára került.

Amúgy meg akármennyire is tiltakozott volna személyiségi jogaira – lévén nem lévén az élők sorában – az elképzelhető ellátásáért a születésig visszamenőleg felszámolták az áfát(10%) + az áfához tartozó adóviszonylatokat(20%), valamint kormányzati fekete kommandólistára(70%) került az egyebekben teljesen hibajavítós foltokkal tarkított TAJkártyája, és kiszállásos, jegyzőkönyvvezetős, továbbá kontyos és bajszos korosodó hivatalnoknők leptek el minden intézményt, amelyben valaha is megfordult.

A kiszemelt intézmény tetején lévő üvegbura több, mint kb. ~ 32%ára éles határvonallal elválasztott sűrű, sötét árnyék borult.

A tisztogatás befejeztével Simon eldöntötte, hogy megkeresi a negálás negálásának intézménybeli beépített emberét, csak előbb megvárta, hogy az a bizonyos határozottan gyanúsan csaló konkurens sakkjátékos dezinformatikus következő lépése némi konkrét jelleget öltsön.

De nem jött semmiféle fellebezés.

Ekkor aztán jobban utánanézett a kiszemelt intézménynek ami megintcsak „szelíd és megbocsátó szívének rendkívüli jóságát bizonyította”. (idézet a csúfos véget ért régi blikkíró helyére került új seprűs cikkíró tollából ... )

És ezzel a lendülettel megváltozott a szín: megjelent egy kis luk, icipici, és ezzel egyenes arányban hangos, melyben Simon látóterében felbukkan egy lény, - élő szemrehányásként!- aki folyton csak bolyong, homlokot ráncol, és töpreng, és arra a kérdésre, hogy miért ordibál folyton a nála alacsonyabb emeleten dolgozó nőkkel azt feleli: mert úgy érzi, hogy őt menetrendszerűen senki nem érti meg, és hogy szerinte kár is ebbe a kócerájba ekkora szakzseni, de a leghőbb kívánsága az, hogy akkor már inkább minél hamarabb veszítse el az eszét (mely kívánság talán felesleges is. )
Mint ismeretes Simon előtt semmi nem maradhatott rejtve, ígyhát előbb tudta, hogy abban a lukban valaki tartózkodik, mint mielőtt még másvalaki tartózkodott volna ott. És bár a toronyőr mindennap várta az üvegburára boruló sötét árnyék további árnyékolását, hogy nevén nevezzük: a végkifejletet és ezzel az intézmény teljes összeomlását, a munka azért is a régi mederben folytatódott tovább.
Simon pásztázós pillantása más irányt vett.
A toronyőr még talán most sem érti, hogy ezzel a más iránnyal a szerepének is egycsapásra vége lett …
Viszont akkor kihez máshoz futhatnának a negálás negálásának szálai, melyek annyira görcsösen a napfényre kívánkoznak?

15.rész - A húsbolt

Harisnya? - gondolta Simon?

-A szálak leginkább azon futhatnak, bár azok is inkább szemek. De ki látott már futó szemet? Simon gondolatai itt zsákutcába jutottak, de szerencsére a gondolatokat nagyon ritkán szokták zavarni a falak és közlekedési jelzőtáblák, így simán továbbhaladtak.

A túloldalt egy McDonalds volt, sültkrumpival, hamburgerrel, csitrikkel és wifi elérésel tömve. A lemerült akkummulátorú laptopok azonban pocsék sávszélességgel tudnak csak netezni, ezért a környezettudatos Manager kikapcsoltatta az összes elérhető 220voltos konnektort, nehogy má' ezek a suttyók itt pazarolják az áramot és a sávszélességet. Azóta sokkal jobban megy a letöltés is a Manager Office-ban.

Simon megéhezett, átment hát a McDonaldstól nem messzelévő húsboltba.

Itt a sarokban a henteslegénynek álcázott pultoslányoktól kért egy adag sült virslit kolbásszal, kenyérrel és uborkával -papírtálcára-, aztán helyet foglalt két egymásra helyezett kólásrekeszen. A mellette lévő vitrinben magukat kellető felvágottakra vetődött tekintete, s egyből megtalálta a köztük elrejtett választ.

A válasz épp kicsit összébhúzta magát, amint egy kedves öreg néni így szólt a henteslegénynek álcázott pultoslányhoz: - Kedveském, kérnék két deka párizsit szeletelve!

Párizs tehát a válasz. - gondolta Simon.

Na de mi van Párizsban az Eiffel tornyon, Sacre Coeur-ön, Notre Dame-on, Arc de Triumphe-on, Montmarte-on, és a Szent Mihály sugárúton kívül? Hát még egy csomó minden, de ez most Simonon nem segített.

- Beszökött az ősz? -gondolta Simon?

Ez valóban furcsa lenne, lévén március, így hát Simon inkább az párizsi utcákat fürkészte.

"Éternel", olvasta egy kávézó kirakatán. -

Anna örök. -jutott most eszébe. Ami akár igazis lehet, de ez meg hogy jön ide?

És ekkor az Eiffel-torony tetejéről visszaverődő napfény megvilágított az asztal közepén vázában lévő egy szál gerberát, és beugrott a válasz: -Anna Tanneur, hát persze, hogy is nem gondolt erre korábban?

"die Nacht fällt, ich sehe dich an der Verabredung... wenn du Mal nicht gerber" - fejezte be Whitney végre a mondatot, valamilyen oknál fogva németül. Ezek szerint a francia pilóta, tengerész és katona akiket még biológiatanárnő korában szedett fel, nem csak portugál, holland, belga de német is volt? Whitney azonban a sikeres gyógykezelés ellenére sem emlékezett német pilóta, tengerész és katona ismerősre.

Egyetlen német ismerőse Ursula Blastwerk, az úszónő volt, talán ez Ő izmos karjára vágyik, miközben az rumizű baritonján fülébe sugdos?

16.rész - Az E111-es sztori

Minden a múlttal kezdődött.
Tudta ezt Ursula Blastwerk született Annae PötzschundTanneur is, aki az egyetlen szinte őszinteszerűen bevallott búzakalászvirágsárga, koszorúbafont hajú újratöltött nagymellű és -szájú, bamb….izé ábrándos tekintetű amazon volt az egész http://www.liebeallesmülleroderwas?.de/! felületén, és emiatt hímnemű barátiköre is felülről látszott csak igazán korlátosnak.
Ursula A. Pötzcsh&Tanneur egy ukrán egyetemi könyvtárosnő egyetlen gyermekeként került a pekingi őszbe, majd a német nyelvre szakosodván, valamint elvégezvén minden elvégezhetőt unatkozni kezdett. Egyik éjjel azonban álmot látott! Látott egy A4es méretű fehér papírlapot – : ..
Itt kötelességünk feltárni a teljes előzetes anamnézist a fehér lappal kapcsolatban:
U.A.P.T pszichiátere ugyanis minden egyes közös ülésüket azzal kezdte, hogy képzeljen el egy üres fehér lapot maga előtt, és amennyiben Ursula nem akarta fehérben látni, úgy kénytelen volt a napi ülést látnivaló nélkül átvészelni, és az újrapróbára csak előjegyzésébe kerülése után több hónappal kerülhetett sor. Ráadásul a számítógépes program beküldőkód rublikájának szakszerű kitöltése miatt, minden egyes alkalommal kénytelen volt felkeresni a kiszemelt intézmény ???120426-os kódszámú nőgyógyászát, mert más számmal rendelkező beküldőt a pszichiátere nem volt hajlandó beírni.
De Ursula A. P.&T kitartott.
Hosszú évek múlva már teljes méretben élethűen tudta maga elé idézni azt a bizonyos fehér lapot, történetünk idején viszont álmában a lap lassan fekete TimesNewRoman 12px stílben teleíródni kezdett betűkkel! Ursula A.FehérPötccsh&Tanneur kicsit álmosan, de félig felriadva felfedezte a nemzetközi kapcsolatokhoz szükségszerűen használatos nyomtatványt, melyet kedvenc sztárszínészéről Győzichke Gerber von EinTreble111-ről E111-nek nevezett el, és nyomtatványnak!, (amit később miután kisebb retikülök kerültek a nemzetközi divatba szükségszerűen átálmodott kártyának).
Eme megvilágosodása közben nagyot dobbant azért a havi rendszerességgel szakszerűen ellenőrzött szíve. Természetesen találmánya nem maradt parlagon, annál is inkább mert jókor tették jó asztalok tetejére és szerencsére akkor éppen nem is múlt időben, mivel még Simon asztalára is került belőle párezer mintapéldány, és akkor ezzel … - na de ne fussunk ennyire előre az időben.
Döntnöknővé nőtt hát a kis Pötzch, és kezdett elege lenni belőle. Döntnök akart lenni.
Az eukezeléseknek hála ez sem tartott sokkal tovább, mint kitalálni a nemzetközi kapcsolatokat, és immár nem úszónő, hanem kiugró szabadúszóként tengette életét a mindenkori kormányzati hivatal egyik igen impozánsan eldugott raktárhelyiségében.
Élete szabályos mederben folydogált hát tovább: reggelente a munkahelyére érve rögtön bekapcsolta kapcsolatait a világhálón, és minden nap több és több szőke nagymellű nőt keresve vágyott arra az egyre, aki pont olyan mint ő, aki csak ismerkedni akar, no de nem 2 percre, és akinek átadhatja mindazt a tudást, rutint, és E111es rekordot, melyet hosszú nemzetközi kapcsolatai során (a csettes elérhetősége segitségével) felhalmozott.
Adásunkat megszakítjuk!!!!!:
mert:
Simon rendkívüli gyűlést rendelt el a titokügyi hivatal ólombiztos páncéltermében. Tudni akarta ugyanis, hogy mi is az, amit tudni akar, és miért is éppen a kiszemelt intézményben.
Főbb napirendi pontja tetején továbbra is ott volt az a bizonyos tégla, amit beleképzelt az intézménybe, valamint a sok sok éjszakába nyúló lázas munka, amit nem.
- Uraim, megnyitom az ülést! - kezdte Simon.
- Nem értek egyet! – hangzott a válasz az asztal alól azonnal, és magas Cében.
- Na de kérem, hiszen magáról még azt sem tudjuk kicsoda, és már ellenvetései vannak????? – villantott Simon éleset, valamint balra le.
- Ja, tényleg. 1 résszel majdnem előresiettem. – esett vissza a hang oda, ahonnan kezdődött.
- Uraim! – kezdte hát újra Simon – ezúton értesítek mindenkit, hogy eldöntöttem, mit fogok tenni, de senkinek nem kívánok többet mondani annál, mint amennyi rá tartozik. Ezzel részemről a felszólalást mindenkitől meg is vonom. Egyébként lett volna valakinek valami kérdése?
- Nekem más a véleményem! – hangzott megint a hang.
- Csak az időmet vesztegeti az állandó közbehangzásával ! – figyelmeztett egyre távolabb az előadóteremtől Simon.
- Bocsánat, másra gondoltam.
- Akkor tehát ha senkinek semmi kérdése nincs, az ülést berekesztve javaslom, hogy induljunk vacsorázni.

- Nekem más a véleményem! – hangzott a hang az időközben teljesen kiürült meseteremből, majd válasz híján kinyúlt az asztal alól egy frissen manikűrözött kéz, és a további mellőzöttség hatására előmerészkedett az asztal alól …

/folytatjuk /

A kezdet: Egy szilveszteri éjszaka 1. rész

Toby
„
….
Indításként szájon csókolt, és információéhségről tanúskodva tájékozódni kezdett:
-Mit szólnál némi szekszuális zaklatáshoz?
Magas volt, barna, hosszú combú, amolyan vadmacska típus, bájosan gátlástalan, akinek a kisujjában van a férfitest erogén zónatérképe. Az a típus, aki mindig csak önmagának akart megfelelni, és úgy tekint a férfiakra, akik csak arra valók, hogy a nők az ujjuk köré csavarják őket. Jó társaság, az eszéért is ellopták volna, nem csupán a remek alakjáért.
Ez a lány – a szilveszterre való tekintettel – arany csillámokat viselt gesztenyebarna hajához, és még az az egyszerű mozdulata is hihetetlenül csábítónak tűnt, ahogy az italát kevergette a szívószállal.
Mire feleszméltem, már ott ültem egy rakat ismerős ember között a díványon Vele a térdemen, nyakamat tekergetve, hogy a gin-tonicom vajon merre lehet.
De nem nagyon nyílt alkalmam körülnézegetni, mert Ő egyre közelebb nyomult, majd mikor látta mennyire agyvérzetten kommunikálok, valami ördögi tengerészcsomóval egymáshoz kötötte a két cipőfűzőmet, majd belesuttogta a fülembe: „ha sikerül kibogoznod, gyere és keress meg …”
Azzal eltűnt…..
”
/folytatjuk/ …

2. rész

Whitney

Az utóbbi időben nagyon egyhangú volt Whitney élete. A mosdóba menet arra gondolt, hogy épp ideje volt kimozdulni kicsit otthonról
Mélyen dekoltált testére símuló selyemruhájában igazán csábító jelenség volt a félhomályba merülő hall földig érő tükrében. Epedve várta Tobyt, hogy aztán minél előbb ágybabújhasson.. végtére is nem maradhat örökké a fürdőszobában csak azért, hogy elkerüljék a tömeget…..
Egy nő lépett a mosdóba és figyelte, ahogy Whitney hosszú világosbarna haját fésüli. Igyekezett barátságos arcot vágni, és rámosolygott saját tükörképére, mielőtt újra visszatért volna a nappaliba, ahol csak úgy hemzsegtek a vendégek.
Kutatóan nézett körbe, de sehol nem látta Tobyt.. határozottan elindult az étkező felé, kishíján elsodorva egy férfit, és egy tálcáravaló pezsgőspoharat. Udvarias visszautasítása cserében a férfi a táncparkettre húzta, és kezei Whitney meztelen vállát szorongatták. A férfi nem volt tekintettel a táncolókra, néhányszor megforgatta a lányt, mielőtt egy alkalmas pillanatban sikerült kisiklani a szorongató karok közül. Whitney még hallotta, ahogy a férfi szörnyen káromkodik, de erélyesen utat tört magának a sokaságban, és egyszerre csak egy lépcső előtt találta magát, mely az emeletre vezetett. Megállt, és végignézett magán. Felfedezte, hogy a férfi elől való menekülést nem úszta meg minden veszteség nélkül- ruhája keskeny pántja a jobb oldalon beszakadt. Lassan lehúzta a válláról a szakadt pántot, aztán óvatosan hátralesett. Közben a mulatság egyre vadabb lett. Tekintetével végigpásztázta a vendégsereget, de továbbra sem látta Tobyt.
Elindult felfelé az emeletre, majd végigment a homályos folyosón. Whitney ásított. Vágyakozva gondolt az ágyára, és sóvárgó tekintetet vetett a körülötte lévő ajtókra- bizonyára mindegyik hálószobába vezet… mielőtt még végiggondolta volna, keze a kilincs után nyúlt,és lassan kinyitotta az ajtót. A lentről felszűrődő fény olyan gyenge volt, hogy a lány alig látott valamit, így beletelt egy kis időbe, amíg felfedezte a szoba közepén álló széles vízágyat. Nyitva hagyta az ajtót, és elhatározta, hogy egy kis ideig pihen, aztán újra lemegy.
Unalmas volt fenn üldögélni a sötétben. Oda sem figyelve mit tesz, kilépett a cipőjéből, lábát felhúzta az ágyra. Hajnali két óra felé járhatott, és Toby még mindig nem akadt a nyomára. Lassan hűvösebb lett. Whitney ösztönösen a takaró után nyúlt, és betakarózott. A lentről felhallatszó zene halkulni kezdett … és a lányt elnyomta az álom.

Amikor hirtelen felriadt, először azt hitte, hogy csak álmodik. Whitney még fel sem fogta igazán hol van, amikor valaki kivágta a hálószoba ajtaját, és felkattintotta a villanyt.
A váratlan éles fény elvakította a lányt. Zavartan hunyorgott. Lassan oldalra fordult, és azon nyomban visszahőkölt. Álmos tekintete egy meztelen férfi vállaira esett. S ez a férfi ott feküdt mellette az ágyban!

3. rész

Kedves Whitney!

Aggódva figyelem, hogy míg Toby nem tudja kireteszelni a budiajtót, és kénytelen a saját vizeletét meginni, hogy szomjan ne halljon, a gaz HozéLuizArmandó ott sertepertél körülötte(d). persze Whitney amikor Toby még ammóniától savanykás lehelletével kérdőre vonja, a világ legőszintébb jelenetében fogja a sors furcsa játékaként ábrázolni az események ilyentén alakulását, sőt arra a 13 használt kotonra is racionális magyarázatot fog adni, amik a lakást egyenletesen terítik be, és egy még épp ott pihen Whitney görcsösen markolászó kezében! ….
Ebben nem kételkedem.
Ettől függetlenül – bár a gyanú árnyéka sem merül fel – Tobyban egy kis szálka marad az eset után, főleg amikor kiderül, hogy Whitney két vidám, félig mesztic gyermeket vár a szíve alatt!

Még az sem sokat javít a dolgon, hogy közben kiderül, hogy HozéLuizArmandó igazból AméliaMatildJorges és végig egy fél rúd csípős csabaival imitálta a latin szeretők mintapéldányát, jó pár asszony nem kis megelégedésére!
Érdekes módon a vérvétel megerősíti HozéLuizArmandó apaságát, még akkor is, ha nő, ami csak úgy elképzelhető, hogy a nászt igazából megülő NunnoEnriqueGomez – a kertész – HozéLuizArmandó anyja, aki az ő lánya! De ezt persze senki sem tudja, talán csak a vak zongora hangoló, aki viszont nem árulja el, márcsak azért sem, mert néma is!
Így Toby kénytelen elfogadni, hogy azok az ufók öltették be a gyerekeket, akikről a helyi blikk írt, hogy több ember is látni vélte a részeg pajtatánc alatt !

Ha így indul egy év, akkor már nem is kellene, hogy 365 napig tartson, de persze a folytatás még több izgalmat ígér, aminek leírását most rád bízom!

4. rész

A szilveszteri buli óta két hét telt el. Egy szerdán Whitney munka közben hirtelen azon kapta magát, hogy gondolatai megint elkalandoztak. Lassan az volt az érzése, hogy Toby emléke, ahogy reménytelenül próbálja kibogozni a cipőfűzőit, élete végéig üldözni fogja. Nem volt olyan nap, hogy ne gondolt volna rá, és arra, amit a szilveszteri éjszakának köszönhetően elveszített.
Whitney bosszúsan megrázta a fejét, és megpróbálta a munkájára összpontosítani a figyelmét. A csudába is, Toby azóta összejött Ginával!
Harmónikus kapcsolatukról HozéLuizArmandó órákat szokott mesélni ….

Egy órával később szerencsére betemette a munka. Amikor megszólalt a telefon, épp az újabb szempontok szerint csoportosított 2003-as kimutatások megvalósításának hiábavalóságán törte a fejét. Összerezzent, amikor a vonal végén egy szőke férfihang jelentkezett:
- Haaaalllóóóó. Hogy vagy Whitney?
- Köszönöm, jól – válaszolta olyan szenvtelenül, ahogy csak a zakatoló szíve engedte.
- Ennek örülök – Toby minden átmenet nélkül folytatta: - Szívesen viszontlátnálak valamikor.
- Ó – szaladt ki Whitney száján – Úgy érted, … - hangja egyszeriben csődött mondott. Ugyanakkor eszébe jutott, hogy Tobyért bármit megtenne… - Khm… természetesen. Rendben van, én … - azt akarta mondani, hogy délben , egy és két óra között ráér, és találkozhatnának az üzemi konyhán, mert reggel átnézve a heti menüt látta, hogy Toby kedvence kerül terítékre – tökfőzelék – de Toby nem hagyta szóhoz jutni. Toby olyan férfi volt, aki tudja mit akar.

- Helyes. Akkor azt javaslom, hogy mostantól kezdve csak velem találkozz. HozéLuizzal már beszéltem ez ügyben: figyelni fogja minden egyes lépésed. És van még valami: az anyám. Anyám annyira örült, hogy vagy nekem, hogy egyszerűen képtelen vagyok megmondani neki, hogy vége. A baj az, hogy anyámat egy nappal karácsony után, miután téged ágyban találtalak HozéLuizArandóval, ledöntötte a lábáról az influenza.
- Őszintén sajnálom. Nagyon komoly?
- Szerencsére nem. – mondta Toby – a hangja hamarosan visszatért, és a köhögése is javult valamelyest. De szörnyen felizgatná magát, ha megtudná, mi történt. Nem mondhatom meg neki, amig ilyen gyenge. Ezért az a kivánságom, hogy kapcsolatunkat szorosabbra fűzzük. Ezen kívül, bár anyám egy kissé megviselt, nem olyan könnyű túljárni az eszén. Rögtön rájönne, hogy hazudunk neki, ha semmi közös élményünk nincs, amiről beszélhetünk. Egy – két közös időtöltés, pl. kedvenc filmek, színdarabok, kiállítások, amikről mind a ketten ugyanolyan élményanyaggal rendelkezünk, sokat lendítene az ügyön.
- És mi lesz Leoncióval és velem? Nem lesz elragadtatva az ötlettől, hogy ha elmesélem neki, hogy nem találkozhatom vele miattad.
- Azért még kevésbé lenne elragadtatva, ha azt is megtudná hogy engem hívtál meg üzemi ebédre azok után, hogy lefeküdtél a vak zongorahangolóval. Na és, hogy még a gépírói vizsgád sincs leosztályozva … fogadjunk behasaltad az igazgatódnak, hogy már túl vagy rajta, hogy tied lehessen a 2003as kimutatásprojekt….
Toby gúnyos megjegyzését hallva Whitney mélyen elpirult.
- Te …, te undok fráter!
- Tudtam, hogy még mindig kedvelsz! – válaszolta Toby fesztelenül. És mielőtt letette volna a kagylót, még egy utasítása volt a lány számára:
- És ne feledd! Jó kapcsolatot kell tartanod velem! Írj emailt! El kell hitetnünk az emberekkel, hogy a jó kapcsolatom a m.-i kórházzal a régi.

5. rész

Leonció nyilvánvalóan kijelentette, hogyha megtudja ki tette ezt vele (mármint hogy Whitney lapátra vágta ) azt ő megöli, igen temperamentumosan!
Így történt, hogy szegény HozéLuizArmandót 97 kapavágással miszlikbe szedte, mert úgy vélte, hogy ő állhat a dolgok hátterében. Szegény HozéLuizArmandónak pedig már csak két TB által finanszírozott átalakítóműtét volt hátra! Így most mégiscsak nőként ment el .. szegény Hozé … persze erre Leonció is rájött (elég későn). Így bosszúvágya szemernyit sem csillapodott, csak talán akkor, amikor 4 rendőr kezdte ritmikusan péppé rúgni a veséit, hogy hagyja már abba Luiz sarabolását! Leonció börtönbe került, de mivel a chilei törvények lehetővé teszik, lehet ki is végzik! (ítélethozatal április közepén)

Whitneyt megrázta ez az esemény, hiszen iker gyermekei apjának transzvesztita lánya volt az áldozat! (az ő kis mostoha fia/lánya!)
Ráadásul az igazi apa meglépett egy bolgár bárzongoristanővel! Így minden reménye abban állt, hogy Toby hírhedt hajlama a szenilitásra ismét egy párrá teszi őket.

Ekkor lépett be Björn Borg. Az elmúlt évek még mintha jót is tettek volna neki! Whitney jól emlékezett arra a rövid, de kiadós időszakra, amikor egy dzsungelben elakadt távolsági volánbuszon éltek, és közben a BERIBERIben elhunyt kalauzból lakmároztak! Emlékezett Björn minden mozdulatára! Arrgghh! Megpróbált ismét levegőt venni, bár ebben akadályozta, hogy Björn látva Whitney megrendülését azonnal szájon át kezdte lélegeztetni!

A belépő Toby csak egy kicsit akadt fenn a látványon, hiszen tudta, hogy Whitney a terhesség miatt néha rosszul lesz. Ez mégsem magyarázta viszont meg teljesen, hogy Björn miért volt anyaszült meztelen? …

Folyt. köv. ha megírod…

6.rész

Björn Borg vallomása

Björn Borg elhatározta, hogy netovább! Beszorította Tobyt a sarokba, majd gyengéden lefejtette Toby kezét a füléről, továbbá túlélő késével nyomatékot adva mondanivalójának közölte, hogy Whitneynek köszönheti élete legrosszabb napját amit egy nő valaha is tett férfiasságára nézve !!!
Történt, hogy akkoriban valami ízesitett meleg masszázs olajat kent rá. Pár perccel később olyan érzése volt, hogy lángok martaléka lett a legnemesebb szerve !!!!
Akkor üvöltve rohant a bozótot körülölelő tó jeges vizébe, lévén tél , és azóta is arra várt, hogy Whitneynek az a bizonyos előzőleg már 17 hónapja tartó fejfájása végre elmúljon.
Tobynak az volt az érzése, hogy a szálka, mely már vagy 2 napja nyomta a szívét, testet öltött némi lelkiismeretfurdalással. Lehet, hogy Whitney még szűz,csak a körülmények áldozata?????

7.rész

Whitney elájult, amit más állapotán kívül a helyzet drámaisága is indokolt. Toby meghatottan gondolt rá, hogy lám annyira nagyon tartogatta magát neki, hogy még ezt a skandináv adoniszt is lekezelte forró gyantával genitálisan, csak nehogy rajta kívül más is tiszteletét tegye az ő ölében! Toby annyira meghatódott, hogy meg kellett kapaszkodnia. .. Persze csak Björn volt kéznél. Ő készséggel mentett életet, azt tudjuk, hiszen még mindig az egyetlen ruhája az a maszk volt, amit egy orvos műtétkor használt volna, de biztosan nem azon a testtájékon, ahol Björn. BB. Lefektette Tobyt, de mivel ehhez mindkét kezére szüksége volt, a maszk a földre esett. Szegény Toby nem mindennapi élménnyel lehetett gazdagabb, hiszen kisfiú korában is már bozontosabb volt deréktájon, mint Björn! És mintha Björnnek is járna valami a fejében….. Tobyt jeges marokként ragadta meg a felismerés, de ezzel egyidőben Björn is!!! És lám számára az életmentés kimerült abba, hogy emberek szájába szuszakolta izmos nyelvét … Toby jobban is lett, főleg azért, mert tekintete találkozott az időközben magához ócsudott Whitney nem teljesen mindenttudó tekintetével!

8.rész

Whitney a hatalmas megrázkódtatás miatt ki készül rohanni a szaunából, ahol Björn élvezeti cikként kezeli az ő imádott Tobyját, és ahogy dacosan fölveti a fejét, hogy megmondja még egyszer és utoljára a véleményét, azaz egy igazi nőhöz méltóan hisztis szikoltásba kezdjen, megpillantja a szauna felszálló gőzpárájából kisejlő izmos férfitesteket. Torkán akad a szikoly, és nem tudja levenni róluk a tekintetét (sem).
Björn ott áll a szauna közepén, meztelen vállán a hanyagul átvetett szájkendővel, haja nedvesen fénylő, és Whitney megbűvölten figyeli, ahogy Björn hajáról egy vízcsepp lassan lekúszik Toby felsőtestén, bordáin, hasán, és .. és fennakad a köldökén.
Időközben kint nagypelyhekben elkezd szállingózni a hó.
Whitney nem bírja tovább. Sírva rohan át a szállodába, és a hulló hóban rohanás következtében légúti tünetek alakulnak ki benne, és a futás közben még a gyermekeket is elveszíti. Menetrendszerűen depresszióba zuhan, és Bora-Borán talál némi nyugalmat és egy pszichológust fájdalmait enyhítendő.
A pszichológus mély bepillantást engedélyez az önéletrajzába, melyből Whitney meglepő felfedezések birtokába jut: kiderül, hogy a pszichológus kivételesen agysebész, és biológus is! És miután nyálmintát vesz Toby – könnyekkel átitatott - fényképéről megdöbbentő genetikai felfedezésre jut! Eszerint tehát Toby Björn drogfüggő bátyjának édestestvére !!!!
Az újabb csalódás tovább mélyíti Whitney gyászát. Ezek után olyan mély apátiába zuhan, hogy már az arcizma sem rezdül azon, hogy Toby időközben visszaköltözött Ginához, mert Björn tűzijátékkal feldobott meglepetés partyja, melyet Toby tiszteletére rendezett, túl hevesre sikeredett Toby ezek után szénné égett lakásában.
A vak zongorahangoló eközben meglepődéssel veszi tudomásul, hogy megjavult a hallása, így therápiás gyakorlatként kihallgatja a doktor és Whitney közös ülését, és telefonon megállapodásra jut Ginával, hogy ezek után gáncsot vetnek Toby rendszeres randevú igényein a szobalánnyal.
Az időközben elhanyagolt Björn unalmában ( tenisz évad ideiglenesen szünetel , mert a Rolandó Garbarossa telephelyén kísérleti jelleggel McDonalds éttermi láncot nyitnak) megkezdi .. megkezdené Whitney elleni hiúsági hadjáratát, ám Whitneyt épp aznap nem találja otthon, minek következtében haragját NunnoEnrikeGomezre zúdítja, aki megsértődik – és jogosan – nem adja át azt a tértivevényes, portós emailt, ami bizonyíthatná, hogy a nyálminta nem is Tobyé volt, hanem a szobalányé…..
Ez persze már mindenkinek fel kellett volna tűnjön, merthogy a szobalány tartott eddig is órákat teniszből Ginának, de mert a munkaköri leírásában nem volt, az órákat hűségpontként könyvelték el, valamint két két bónuszpontokat is kapott meccslabdaként a shell kártyájára.
A szobalány amúgy is titokban féltékeny volt Ginára, mert Tobyval osztotta meg ágyát, ezért bosszúból el is árulja Ginának, hogy Whitney már vagy 2003 óta üldözi szerelmével Tobyt, és bár már 5x volt amnéziában, ezt még mindig nem felejtette el abbahagyni.
Gina dühöngő fúriát játszik! Minek következtében felhívja Tobyt, és konferenciahíváson jelenti be neki, hogy gyereket vár, és hogy a kedvenc autóját sem adja vissza addig, amíg Toby nem veszi feleségül.
Eközben a szobalány egyébként sem önös érdekből, csakis a magasabb díjazás reményében Toby elé megy a munkahelyére, megvárja amíg kijön az üvegliftből, és cserbenhagyásos gázolást követ el rajta!!!
Toby kórházba kerül.
Véletlen műve –e, hogy Tobyt a m.-i kórház egyetlen koedukált, pezsgőfürdővel felszerelt betegszobájában, - az időközben mély letargiába, továbbá lépcsőről le – zuhanó törött kislábujjkájú Whitney mellé fektetik? ?

9.rész

Toby és Whitney végre rendesen megbeszélhetik a dolgaikat az igen magasszinvonalú egészségügyi intézmény pezsgőfürdőjében, ami azon túl, hogy rengeteget szekszelnek, még azzal is jár, hogy egy egyhe májzsugoruk is lesz. Ezután diétáznak minden téren.
Az élet persze nem áll meg, hiszen tőlük függetlenül a lavina megy tovább, hogy felzavarja chile állóvizeinek nyugalmát, és lehetőséget adjon a zavarosban halászó szerencselovagoknak is! ( a legrosszabb képzavar díj 2004-es oscar jelöltje! )
Björn beleszeret Ginába, de amikor elmegy hozzá teniszezni, meglátja a bejárónőt és menten belé is beleszeret. Mivel elég sok realiti sót néztek, mind a hárman pezsgőfürdőbe bújnak, hogy kiálljon belőlük a görcs, de rajtuk üt az erkölcsrendészet – egy vak és néma, de kiválló hallású névtelen bejelentés alapján – mivel a frigid chilei törvények nem teszik lehetővé , hogy emberek együtt fürödjenek, ott szekszeljenek, ráadásul hárman, és ráadásul abból ketten édestestvérek is, mégha ezt az ítélethirdetésig nem is tudták!
Gina szégyenében elsüllyed, de kimentik!
25 év gályarabságot kap, bár ebbe az is közrejátszott, hogy a fészerben volt egy kisebb alakulatnak elég fegyver, sőt az elrejtett autó mögött később meglett a kisebb alakulat is !!!
Björn és a bejárónő (Inke) mélyen megbánták tettüket, de akkor is felfüggesztett börtönbüntetést kaptak. Megpróbálják közös erővel megkeresni kicsapongó szüleiket, akikről csak annyit tudnak, hogy valahol svédországban élnek, szeretik az ABBAt, és volvójuk van.

Térjünk vissza a peszgőfürdők világába!

Másfél havi jólét után jött a derült égből lecsapó mennykő!
Kiderült, hogy Toby TAJ kártyája hamis, és az egész kezelést saját zsebből kéne kipengetnie! Whitney aki már a fészekrakó fázisba jutott, hirtelen megrémült, hogy imádottja talán valamit elhallgat előle, és most kiderült, hogy ők is testvérek, de persze nem igy lesz.
Toby egy hibás algoritmus áldozata, és az állam egy évvel később kártalanítja is, de a kapcsolatukban ott marad a szálka, mely később még erdővé dagadhat !!!
(ma képzeveros jóregel van! ))

10. rész

Az UNIÓS kártalanítási per után Toby – bár elárvult angóranyulas pillantásokkal, rezegő szempillákkal – a saját oldalára állította a bírónőt, mégsem sikerült teljesen kiélveznie azt a biz. 5 milliót, amit a hibás algoritmust író programozó (Simon) ajánlott fel az államnak, - minden eshetőségre – mikor is sietős dolga akadt a határon túl, és a vámosok nem firtatták a munkahelyét.
Az 5 milliós Toby tragédiája ott kezdődött, hogy a visszaúton a kórházba menet a tárgyalásról, annyira belemerült az előtte álló lehetőségek élvezetének végiggondolásában, hogy nem vette észre, hogy mikor és kik rabolták el Whitneyt.
Végigkutatta az egész intézményt, az alagsortól kezdve az igazgatói irodáig, és mert nem látta az igazgatói helikoptert, rögtön megvilágosodott előtte, hogy az intézmény – nagy valószínűséggel, és titokban – virágzó leánykereskedelemmel tartja fenn magas színvonalát. Ez persze akkor tudatosult benne igazán, mikor meglátta az intézmény honlapján a munkalehetőségeket, melyek változó munkaköröket ígértek az érdeklődöknek, továbbá változatos helyszíneket – itt felsorolásra kerültek a különféle luxushajókon valamint mindenféle méretű és színű korlátokon betöltendő hostess állások). Toby természetesen mindent elkövetett Whitneyért amit csak egy érzékeny lelkű férfi az ő helyzetében megtehetett: éjjel – nappal könnyel áztatta szerelmük helyszínét: a pezsgőfürdőt, ám be kellett látnia, hogy a kiszáradástól tartva ennél többet, az ő helyzetében nem tehet. Arcán kiújult a mélabú ( a legbúsabb képű lovag kategória idei reménysége!) és a biztos és megnyugtató aljasság (az 5 millió hatása ) és tovább élte zaklatott és összefüggéstelen életét. Azonban biztos volt benne, hogy lesz még alkalom az életben, amikor tovább bizonygathatja Whitneynek, hogy ő volt az első és egyetlen nő, akivel igazán tudott diétázni – minden téren!

Mindeközben a bolgár bárzongoristanő (Markéta) elhatározta, hogy Mexikóvárosba utazik, és megszerzi magának az 5milliós Tobyt. Ebben az elhatározásában kizárólag a szerelem játszott szerepet ( isten őrizzen bárkit is attól, hogy valami léha dologra gondoljon!! * léha dolog egyes források szerint az 5 milliós hatásmechanizmus). Markéta szerelmét a szó legmagasztosabb erkölcsi értelmében vélte felfogni!!!
Mivel Markéta azalatt a rövid idő alatt, míg HozéLuizAméliaJorges apjával élt, teljesen megismerte Toby különös ismertetőjeleit, - a legnemláthatóbb helyekkel kezdve – és mindezeket a helyeket élőben is látni, kívánta.
Sajnálatos módon a határra az időközbeni kormánypuccs első napjaiban érkezett, így érveit meghallgatásra, megvesztegetési kísérleteit gyorsan elévülő befektetésekbe fektették a vámosok, továbbá szóbeli ígéretet is kapott, miszerint 30 napon belüli jogaikkal visszaélve postai úton értesítik a mindenkor hatályos döntésekről majd némi fegyveres ráhatással javasolták, hogy addigis térjen haza.

Whitneyt mindeközben kemény kiképzéssel tartják karban. Egy véletlen baleset után – a kar is elfárad olykor – Whitney Inkének képzeli magát, 1 árnyalattal szőkébbre festeti a haját, és ezzel mindenkinek – leginkább persze Inkének – az idegeire megy. Ugyanis Inke egykor híres színésznő is volt, ám a drámákban való fellépések miatt kissé zavart lett az elméje, emiatt úgy gondolja, hogy Inke neve csakis neki lehet.
Ám Inkét ( az igazit ) Björn társaságában továbbra is a Svédországi kutatás foglalja le, igy Whitneyt Inke szerepében is készek nézni a korláton a férfi utasok, főleg miután tudomásukra jut, hogy Whitneynek részleges amnéziája van F1060- és a bankpénztáros múltja során kapcsolatba került hitelkártyák pin kódjaira érthetetlen módon felettébb jobban emlékszik. Whitney – aki mint tudjuk Inkének képzeli magát – tiszteletére a hajón bált szerveznek. A bál jól sikerül, és Whitney miközben Inke, szándéka ellenére, a rendőri razzia forgatagában beleszeret egy fekete hajó, kék szemű ismeretlenbe, aki csak oroszul tud, és pocsék orosz kiejtéssel is csak annyit, hogy : Dóóóó…
Whitney aki Inke, nem akar ugyan belekeveredni a báli össznépi duhajkodásba, ám mivel egy figyelmetlen alak lemerészeli önteni a báli cipőjét buborékos!! ásványvizzel Whitney, aki Inke bosszúja ütős érvekben kerül előterjesztésre. Az ütés nem marad következmények nélkül – kidobólány állást ajánlanak neki + szolgálati rendőrfelülgyeletet. Whitney , aki inke azért sem bánja a történteket, mert ennek következtében ismeri meg azt a titokzatos idegen férfit, akinek a mámoros csillagos ég következtében karjára támaszkodva végigsétálja az egész fedélzetet!
A férfi szava – a séta közben – beleveszik az esti lágy szellőbe, minek következtében szótlanul megállnak egymással szemben. Whitney aki Inke, heves késztetést érez, hogy a férfi karjaiba vesse magát, és végre elmondja mindazt, ami az utóbbi időben a szívét nyomja, érzi, hogy úrrá lesz rajta a gyengeség, ajka megremeg, amikor a férfi felemeli az állát, és a lány forrócsoki ízű ajkaira szoritja száját! Whitney aki Inke felsóhajtott. Egészen ideáig nem tudta elképzelni se hogy ő valaha is mással fog csókolózni, mint … de hát kivel is????
Kit keres folyton????
Ki az az arcnélküli alak, akivel minden éjjel álmodik, aki miatt minden reggel olthatatlan vágyat érez egy pezsgőfürdős reggelire ??? pedig nem is tud úszni .. ki ez a férfi akivel az előbb csókolózott????
És miért tűnik el folyton, épp a legboldogabb legizzasztóbb helyzetek után, és hol jár olyankor, amikor szükség lenne rá ?????